Holland tartomány Hollandia nyugati részén fekszik, mint ahogy Anglia Nagy-Britannia déli részén. A kívülállók gyakran keverik össze a részt az egésszel, mivel emberemlékezet óta ez a hatalom központja: nemcsak a politikai hatalomé, hanem a gazdasági, az intellektuális, a művészeti és az információközvetítő hatalomé is, és mindenféle másé, ami még egyáltalán létezik. A tartományt egy nagy, városiasodott terület uralja, amit „Randstad”-nak neveznek. A Randstad legfontosabb körzeteinek a neve: Amszterdam, Haarlem, Leiden, Hága, Delft, Rotterdam és Utrecht.
2. lecke
Amszterdam ugyan Hollandia fővárosa, mégis legfőképpen Holland tartomány szíve. Talán azért is, mert a kormány nem a fővárosban székel, hanem Hágában – mivel az emberek gyűlölik a centralizmust –, a történelem folyamán Amszterdam makacs és szabad szellemű várossá vált, félreismerhetetlenül anarchista vonásokkal. Akár „Amszterdam köztársaság”-ról is beszélhetnénk. Minden, aminek köze van a művészethez és a kultúrához, Amszterdamban található. Minden hollandi vagy holland, aki ezen a területen akar valamit elérni, Amszterdamba költözik. Az amszterdamiak éppúgy különböznek a hollandiaktól, mint ahogy a hollandiak a hollandoktól.
3. lecke
A pénzkeresés színtere Rotterdam. A történelem cinizmusa, hogy az 1940-es német bombázás következtében most úgy néz ki, mint egy német város. Kikötője, mely a világon a legnagyobb, valójában német kikötő.
4. lecke
A szomszédos országok, Belgium, Franciaország és Németország, arccal az európai kontinens felé fordulnak, háttal a tengernek, Hollandia viszont arccal a tenger felé fordul, háttal Európának. Ebben az értelemben Holland tartomány Hollandia keleti részének is hátat fordít, az összes hozzá tartozó feszültséggel együtt. Amikor 1939-ben német megszállás fenyegetett, előkészületeket tettek arra, hogy keresztülvágják a folyók gátjait, és hagyják víz alá kerülni Hollandia keleti részét, hogy Holland tartomány így bevehetetlen szigetté váljon. A holland tudatban Amerika közelebb van, mint Németország. Hollandia és Németország közel helyezkednek el egymáshoz, de hátat fordítanak egymásnak.
5. lecke
Ebben a tenger felé fordulásban osztozik Hollandiával Anglia, Spanyolország, Portugália és az egykori Velencei Köztársaság. Mindez talán megmagyarázható gyarmati történelmükkel – bár akár épp fordítva is lehetne –, de a tenger kizárólag Hollandia számára fenyegetés is, és nem csak az a barátságos elem, amelyen az ember összeharácsolt vagyont szállít. Holland tartomány Hollandia azon része, mely a tengerszint alatt fekszik. A világot Isten teremtette, szokták mondani az emberek, Hollandiát viszont a hollandok.
6. lecke
A tenger fenyegetése nyugat felől – mely csak a németekével hasonlítható össze keletről – Holland tartományban építészeti mesterművek létrejöttéhez vezetett: a gátakéhoz. De ezek a vízzárók egyben a mesteri építészet egyetlen képviselői is. A városok nem ismerik a pompás szimmetriát, a hatalmas tereken nincsenek hatalmas paloták, hanem szűk utcácskákban állnak, ahol lehetetlen rájuk találni. A kormányzat központja egy belső udvarocska egy kis kúttal. Nincs sem Unter den Linden, sem Champs Elysées, sem Mall – tisztességes felvonulás egyetlen városban sem tartható, legfeljebb a töltések mentén lenne kivitelezhető. De Holland tartományban nem is rendeznek felvonulásokat. Minden valamirevaló hollandi – az amszterdamiakról nem is beszélve – felbőszülne vagy röhögőgörcsöt kapna tőle.
7. lecke
Ez azért van így, mert Hollandia soha nem volt olyan abszolút monarchia, mint Anglia, Franciaország vagy Spanyolország. Viszont, mint kültartomány, Németalföld is része volt egy ilyen intézménynek, mégpedig a Habsburg változatnak, melyet Bécsből, majd Madridból irányítottak; de Holland tartomány éppen annak köszönheti nemzeti identitását, hogy a 17. században fellázadt ezen rend ellen, és egy nyolcvan évig tartó háborúban polgári köztársaságként lépett fel. Az örökletes uralkodói rangot a német Nassaui-Orániai ház tartotta a kezében, de ennek a monarchizmushoz semmi köze nem volt. A címük így hangzott: helytartó.
8. lecke
A helyzet valójában ma is ez. Beatrix, Nassaui-Orániai hercegnő jelenleg a „Hollandia királynője” címet viseli, de ez csak formailag jelöl monarchiát. Amikor a 18. század végén a francia csapatok megszállták Németalföldet, a helytartó Londonba szökött; valamivel később Napóleon öccsét, Louis Bonapartét nevezte ki „Hollandia királyává” – egy felvilágosult uralkodót, a későbbi Sant-Leu grófját, aki trónfosztása után együtt sétált Goethével Marienbadban. Az örökös helytartók visszatérte után az emberek úgy döntöttek, hogy nem érik be ennyivel, és azóta vannak Hollandiában királyok és királynők. Az Orániaiak a francia forradalomnak köszönhetik a királyi koronát. De természetét tekintve még a mai francia köztársaság is sokkal inkább monarchia, mint a holland királyság. A franciák monarchisták, mint az angolok, de a hollandok republikánusok, akik hűségesek a forradalmár Orániai Vilmos unokáinak szelleméhez, aki őket valaha fegyverrel a kezében kivezette a spanyol abszolutizmus elnyomásából. Hollandia ironikus monarchia. Hogyha holnap kihalna az egész királyi család, mondjuk némi romlott osztrigától, Hollandia nem állna neki holnapután hátrahagyott unokaöccsök után kutatni Mecklenburg-Schwerinben vagy Sachsen-Coburg-Gothában, hanem vége lenne az egésznek. És akkor Hollandia megint köztársaság lenne – az, ami valójában most is.
9. lecke
Korábban egyetlenegyszer, a 17. században, koronáztak meg egy helytartót: nem Holland királyává, hanem Angliáévá. Bizonyos szimbolikus értelme lehet annak, hogy e „Dutch William” uralkodása idején ért véget a Declaration of Rights-szal és a parlament felállításával az angol abszolutizmus – ugyan nem neki köszönhetően, inkább az ő akarata ellenére, de mégis vele egy időben.
10. lecke
A régi Egyesült Németalföldi Tartományok Köztársasága és a szomszédos országokbeli monarchiák közötti különbség relativizmus és abszolutizmus, individualizmus és kollektivizmus, szkepticizmus és dogmatizmus, kétely és bizonyosság különbsége volt. Ez most is így van - és ez a kétely nemritkán önfeladásként, néha akár önpusztításba torkolló mazochizmusként manifesztálódik. A hollandoknak sokkal rosszabb véleményük van Hollandiáról, mint a külföldieknek. Hollandia soha nem próbálta rákényszeríteni a gyarmataira a nyelvét vagy a kultúráját, a hollandok beérték a jövedelemszerzéssel. „Nederland” egészen másképp hangzik a hollandok számára, mint „Deutschland” a németeknek, vagy „La France” a franciáknak vagy „España” a spanyoloknak.
11. lecke
Sajnos, ezek után minden más nagy érzelem, szó és gesztus is a holland gúny martalékává válik. A tartás mesterkéltség, a képzelőerő nemkívánatos, a lelkesedés gyanús, a hevesség illetlen. Ami megmarad, az a kicsi: nem a látomás, hanem a valóság, nem a filozófia, hanem a pszichológia – a kereskedőszellem ismertetőjegyei. A hollandi nem Don Quijotéval érez rokonságot, hanem Sancho Panzával. A történelmünkből hiányzó abszolutizmusnak megvan az az árnyoldala, hogy Hollandia emiatt soha nem ismerte az udvari kultúrát. Soha nem volt olyan király, aki hatalma nagyságát paloták, szobrok, festmények, versek, színdarabok formájában juttatta volna kifejezésre, aki zenekarokat tartott, és erre a célra szimfóniákat komponáltatott volna, hercegekkel és grófokkal vette volna magát körül, mind a maga ragyogó pompájával. Shakespeare és Mozart Hollandiában elképzelhetetlen. A hivatalt gazdag, de takarékos és meglehetősen kulturálatlan patríciusok látták el. És ez így is maradt. A köztéri szobor ritkaságszámba megy Hollandiában. Rembrandttól és Vermeertől Van Gogh-ig és Mondriaanig csak a festészetben sikerült: naggyá válni ebben a kisléptékű világban. A humanista gúnyolódó és kételkedő Rotterdami Erasmus, a protestáns katolikus, egy pap törvénytelen fia: a hollandi archetípusa. A nagy Spinoza bevándorló fia volt.
12. lecke
A művészeti és filozófiai aszketizmus Kálvin doktor összetöppedt arca. A hollandiai relativizmus és a szomszédos abszolutizmus közötti különbség kezdettől fogva mint protestantizmus és katolicizmus különbsége is létezett. Hollandia természetesen az abszolutista pápából sem kért, és a prtotestantizmusban találta meg ellenálló-mentalitásának megfelelő kifejezésmódját. A 17. században a katolikus spanyol király elleni harc motorja a kálvinizmus volt; az egész a képromboló mozgalommal kezdődött, mely sok tekintetben a mai napig is folytatódik.
13. lecke
Hollandiában mindenki alapvetően protestáns a lecsupaszított, fehérre meszelt templomokban, és csak azután protestáns, katolikus, ateista, szociáldemokrata, liberális vagy – korábban – kommunista. Ennek a szellemi irányultságnak a pozitív oldala a fanatizmus iránti fogékonyság teljes hiánya. Maga Kálvin természetesen szintén fanatikus volt, de a reformáció széthullása számtalan irányba végül a türelem status quójához vezetett Hollandiában, aminek következtében egy olyan valaki, mint Descartes, Amszterdamban zavartalanul dolgozhatott filozófiáján, mely a kétely bizonyosságán alapszik. A negatív oldala pedig a mogorvaság és a józanság csendes idealizálása. Cervantes éppen olyan elképzelhetetlen Hollandiában, mint Franco. A bikaviadalok éppen olyan idegenek a hollandoknak, mint a közép-afrikai beavatási szertartások.
14. lecke
Hollandiában kizárólag a vízszabályozás abszolutisztikus, mely a tenger ellen, az abszolút ellen irányul, de ami ezen keresztül, dialektikusan, önmaga szintén abszolút természetet nyert. Így lett az, barátaim, hogy még a relativista Hollandia is kizárólag az abszolútnak köszönheti a létét.
Harry Mulisch: Holland for beginners (Lettre, 22. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése