By the way, mekkora is Európa, és hol is található?
Ezt senki sem tudja, noha sokan ezt képzelik magukról. Utunk szervezői szerint 7000 kilométert tettünk meg délről kelet felé haladva. Európai útvonalunk egy lasszó alakjára hasonlított. A lasszó formája felkelti a fantáziát, és azt sugallja, hogy ezek az utazók vadászatra indultak. De mire vadásznak?
(....)
Arra a kérdésre, hogy meddig tart a Nyugat, és hol kezdődik a Kelet, sokkal homályosabb és bizonytalanabb válaszokat lehet adni, mint arra, hogy hol van Észak és hol Dél.
Kalinyingrádban megálltam a kalácsárus asszonyok előtt. Az egyik egy rögtönzött pulton valami muffine-szerű süteményeket árult. A sütemények előtt ez a felirat állt: Keksz zapadnij.
- Miért "nyugati"? - faggattam.
- Mert mi is Nyugat-Európa vagyunk - válaszolta olyan hangnemben, mintha az Európai Parlament oszlopos tagja lenne, aztán rám villantotta az aranyfogát.
- Miért "nyugati"? - faggattam.
- Mert mi is Nyugat-Európa vagyunk - válaszolta olyan hangnemben, mintha az Európai Parlament oszlopos tagja lenne, aztán rám villantotta az aranyfogát.
A breszti fehérorosz határátkelőhelyen vonatunk utasai úgy érezték, most lépik át a Kelet és Nyugat között húzódó határt. A lengyelek ezzel roppant elégedettek lennének, a fehéroroszok már kevésbé.
Annak oka, hogy nehezen tájékozódunk Európában, lakóinak önmagukról és másokról kialakított tévképzeteiben keresendő. Az útikalauzok poros retorikája arról próbál meggyőzni bennünket, hogy az az ország, régió vagy város egész történelme során miként védelmezett bennünket Másoktól, s az a Másik, persze, mindig Keletről jött. Európa minden lakója szívesebben tekinti magát nyugatinak, mintsem keletinek. A nyugati oldalon lenni, bárhogy fogja is ezt fel valaki, azt a biztonságot kölcsönzi egy európainak, hogy a jó oldalon áll.
A nemzeti agyrémek másik kulcsfogalma az "útkereszteződés": ha már semmi más nem adatik, akkor országok és városok népek és útvonalak összekötőjének tekintik magukat. Egy kis nép a saját magáról kialakított pozitív imázsában a védő és összekötő szerepében tetszeleg szívesen.
Varsóban így derülhetett ki, hogy a városon 21 nemzetközi gyorsvonat fut keresztül! Vilniusban meg az, hogy a város "Európa földrajzi középpontja" (s különben is, a pápának litván volt a mamája!). Szentpétervár annyira vágyik arra, hogy Európa legkeletibb pontját jelentse, hogy a városban több az Európa nevet viselő kávéház és étterem, mint egész Európában együttvéve. Egyedül a fehérorosz turistakalauz "Ki kicsoda Belorussziában" című rovatában foglalja el az egész oldalt Lukasenko önmagában. Lukasenko eszerint földrajzi különlegesség, fontos mérce, legalábbis valami hasonló.
Szimbólumok
A kis európai nemzeteknek, ha semmijük sincs is, van rengeteg nemzeti szimbólumuk. Észtországban a búzavirág például nemzeti jelképpé vált, mert ahogy a bédekker mondja, "cornflower has grown on Estonian soil for thousand years". Aztán az is kiderül, hogy a búzavirág egy egyedülálló észt növény, mert általában a sárga észt mezőkön nyílik, "creating a strong association in the minds of Estonians between the flower and their daily bred". Mi több, a búzavirág Észtországban a nemzeti ellenállás szimbóluma is, mert a vörös szovjet-időkben kék színe miatt be volt tiltva, s egy észt ünnepi évfordulón minden búzavirágot pirosra festettek, hogy hasonlítsanak a kommunista vörös szegfűre. Másik fontos nemzeti jelkép a fecske, míg a tölgyfa félhivatalosnak számít. Mert ahogy az útikalauz mondja: "Estonia is rich in national symbols, official and unofficional, which are dear to its people".
Szimbólumok
A kis európai nemzeteknek, ha semmijük sincs is, van rengeteg nemzeti szimbólumuk. Észtországban a búzavirág például nemzeti jelképpé vált, mert ahogy a bédekker mondja, "cornflower has grown on Estonian soil for thousand years". Aztán az is kiderül, hogy a búzavirág egy egyedülálló észt növény, mert általában a sárga észt mezőkön nyílik, "creating a strong association in the minds of Estonians between the flower and their daily bred". Mi több, a búzavirág Észtországban a nemzeti ellenállás szimbóluma is, mert a vörös szovjet-időkben kék színe miatt be volt tiltva, s egy észt ünnepi évfordulón minden búzavirágot pirosra festettek, hogy hasonlítsanak a kommunista vörös szegfűre. Másik fontos nemzeti jelkép a fecske, míg a tölgyfa félhivatalosnak számít. Mert ahogy az útikalauz mondja: "Estonia is rich in national symbols, official and unofficional, which are dear to its people".
Ahogy az Eurovíziós dalfesztiválokon is minden ország képviselője legszívesebben a saját himnuszát adja elő.
Mu isamaa, mu onn ja room...
(....)
Fantazmagóriák
Egyetlen útitársamat sem hallottam a madridi vagy brüsszeli hotelekre panaszkodni, annál inkább a rossz szálláshelyekre Malborkban vagy Pétervárott. Senki sem szidta a pimasz pincért vagy a rossz kávét Párizsban, de sokan panaszkodtak ugyanerre Moszkvában.
Egyetlen útitársamat sem hallottam a madridi vagy brüsszeli hotelekre panaszkodni, annál inkább a rossz szálláshelyekre Malborkban vagy Pétervárott. Senki sem szidta a pimasz pincért vagy a rossz kávét Párizsban, de sokan panaszkodtak ugyanerre Moszkvában.
Minszkben egy étteremben ültem, amikor egy nyugat-európai írónő kikelt magából, mert a pincér a vörösbort hűtve hozta ki neki. Egy másik követelte, hogy egy egész üveg ásványvizet szolgáljanak fel neki, mert meg volt győződve, hogy különben csapvizet kap. És a minszki vízvezeték Csernobilból jön, ezt ma már egy gyerek is tudja, nem?
Moszkvában a Literaturexpress minden résztvevője kapott ajándékba egy sárga-fekete utazótáskát. Észrevettem, hogy kollégáim zöme, míg a hotel előtt a buszunkra vártunk, feltűnő helyen "felejtette" a táskát, hátha valamelyik járókelő megszabadítja tőle.
Szerintem sok "nyugat-európai" írótársam az út alatt gyanakvással vagy megvetéssel vizsgálta a "Keletet", ami nem "Nyugat", azt a "Keletet", amelyik mindenáron "Nyugat" szeretne lenni, és azt a "Keletet", amelyik már majdnem olyan, mint a "Nyugat". És szerintem számos "nyugat-európai" kollégám rengeteg "overweight" közhelyet pakolt be lelki poggyászába Kelet-Európáról, de ezért nem fizettek lelki bírságot. A mentális határokon a vámszabályok nagyon rugalmasak.
Sok vidékről jött nyugat-európai útitársam például nem vette rossz néven, hogy háromnapos moszkvai tartózkodásunk alatt körbefogott bennünket ötven csendes, vidékről jött orosz író. Ők Murmanszkból, Minszkból és még ki tudja, honnan jöttek fel Moszkvába, hogy három napot együtt tölthessenek "európai" írókkal. Hogy valójában írótársakról van szó, csak akkor derült ki, amikor Moszkvából való elutazásunk előtt a Literaturexpress résztvevői kezébe nyomták, mint egy palackpostát, dedikált köteteiket.
De mi is van a keletiekkel? Vagy nekik is megvannak a saját tévképzeteik a Nyugatról? Bizony megvannak. Sokan közülük nyugatiak szeretnének lenni, mert szégyenlik, hogy ők a Kelet. A nyugati téveszmék java része egy meg nem torolt felsőbbrendűségi tudatból fakad, a keletiek pedig egy megtorolt alacsonyabbrendűségiből.
Min alapul egy személy magabiztossága? Kis dolgokon. Azon például, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a civilizált világ szobahőmérsékleten issza a vörösbort. Olyanok vagyunk hát, mint a "normális világ", s ettől már rögtön jól is érezhetjük magunkat. Attól félünk a legjobban, hogy kitaszíttatunk egy emberi közösségből, az összetartozás alapvető vívmányunk és történelmünk során a legnagyobb bukásaink egyike is. A fasizmus a közösségből való kizárás félelmére alapoz. Korunk fogyasztótársadalma a kirekesztéstől való félelemből profitál. Egyesít bennünket a Coca-cola, a Nike, Ophrah Winfrey, egyesít bennünket az információs társadalom, a nemzeti hovatartozás, az állam, a szimbólumaink, az egyenrangúak közösségei. Az egyéni színekről ki-ki maga gondoskodjék.
Az európai Kelet és Nyugat (ez esetben Olaszország és Albánia) bonyolult témájával Amelli filmje, a L’America néz szembe, párját ritkító művészeti alkotásként. A film szerint a személyes identitás, s vele együtt az önbizalom is, igen törékeny valami. Elég, ha váratlanul idegen közegben találjuk magunkat (ez esetben egy olasz, átutazóban, Albániában), ahol aztán ellopják a Ray Ban napszemüvegünket, kiszúrják a kocsink gumijait, kirabolják az autónkat, megfújják a pénztárcánkat a bankkártyánkkal együtt, néhány napra dutyiba vágnak, és elveszik az útlevelünket - ezzel oda a személyi identitásunk, mintha soha nem is létezett volna. Egy leszünk csak a tömegből.
A más ember
Egy kollégám az egykori keleti blokkból azt fejtegeti nekem, mennyire boldog, hogy most először járván Kelet-Európában (ez alatt Oroszországot és Belorussziát érti) rájött, hogy eddig sem veszített semmit azzal, hogy nem járt "ott".
- Miért? - kérdezem.
- Hát az egy más világ! Azok egyszerűen más emberek! - mondta öntudatosan az egykori kelet-európai.
Egy kollégám az egykori keleti blokkból azt fejtegeti nekem, mennyire boldog, hogy most először járván Kelet-Európában (ez alatt Oroszországot és Belorussziát érti) rájött, hogy eddig sem veszített semmit azzal, hogy nem járt "ott".
- Miért? - kérdezem.
- Hát az egy más világ! Azok egyszerűen más emberek! - mondta öntudatosan az egykori kelet-európai.
Jósfai Lídia fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése