Ha összehasonlítjuk Brazília történelmét a többi latin-amerikai országéval, fejlődésében különleges sajátosságokat fedezünk fel. A portugál gyarmatosítók kevesebben vannak és kevésbé arisztokratikusak, mint a spanyolok. Mivel nincsenek nyílt függetlenségi harcok, a fejlődés folyamata viszonylag békésebb. A függetlenség hajnalán kevesebb a hatalmi villongás; nincsenek igazi „caudilló“-k; a vidéki arisztokrácia gyengébb, semhogy egymagában szembeszállhatna rabszolgáival – Brazília tehát megőrzi egységét.
A brazil arisztokrácia utolsónak törli el a kontinensen a rabszolgaságot, s ugyancsak utoljára kiáltja ki a köztársaságot. Ez a kikiáltás sem drámai jellegű; úgy fest, mintha ilyenfajta meggondolásból fakadna: „inkább mi változtassunk, semhogy változtatásokra kényszerüljünk“. Állameszméül a brazilok a francia pozitivizmust fogadják el, és zászlajukra a „Rend és Haladás“ jelszót írják. A felirat még ma is ott van...
(....)
Amikor tegnap este megkérdeztem Theresa Santost, a néger színésznőt, hogy mi a szambaiskola, így kezdte válaszát: „Szerintem...“ Őszerinte tehát ez „a világ dezorganizáltabb dolga“, „kollektív realitás“, ami persze nem jelenti azt, hogy mások nem láthatnak benne mást. Az ő szemében továbbá ez az a hely, ahová csaknem minden este elmegy, ahol minden este táncolnak: hatalmas iskolaudvar, két dobogó a zenekar részére, egy büfé, néhány más építmény.
Ez a keret: a tartalmat mindenki önmaga adja. Theresa például ott ad portugál nyelvleckéket felnőtteknek, rajz- és számtanórákat gyerekeknek; ott van a kicsiny, egyelőre szegényes könyvtár is, amelyet ő alapított. Mindenki számára ez az a hely, ahol egész évben felkészül a következő karneválra. „A favelák lakói – mondja Theresa – akik évente háromszázhatvan napon keresztül éhesek, a karneválon élik ki önmagukat.“ Hogy mi a szambaiskola ? Talán így is lehetne mondani: minden este, várakozás közben, egy szemernyi önkiélés.
A brazil zenének egészen sajátos, minden mástól különböző ritmusa, lebegése van...
(....)
Észak-Amerikában az indiánok ellenállása különleges jelleget adott a „nyugat felé vonulásnak“: rákényszerítette az európai telepeseket, hogy amint előrenyomultak, nyomban megszervezzék a gyarmatot, közlekedési útvonalakat hozzanak létre, s általában mindent elrendezzenek, mielőtt továbbmennének. A kolonizációs front úgyszólván egybeesett az indiánok ellenállási vonalával: a mindenkori erőegyensúlyt jelezte. Észak-Amerikában tehát az indiánok ellenállása megakadályozta a túlságosan nagy földdarabok kihasítását, hiszen az annak rendje és módja szerint meg nem szállt területen nem lehetett volna ellenállni egy visszavágó offenzívának.
Brazíliában semmi ilyesmi nem történt. A „bandeirá“-k behatoltak az ország belsejébe, de nem bukkantak ellenállásra; ha mégis, megkerülték, és folytatták a hódítást. Mögöttük összezárult a föld.
Így azután a „bandeirá“-k nem teremtenek lakosságot. A föld szabad, az veszi el, aki akarja. S a könnyű szerzés, a feudális birtoklás koncepciójával párosulva, arra vezet, hogy az új tulajdonosok szükségleteiket jóval meghaladó földdarabokat hasítanak ki maguknak. Az utánuk jövőknek egyre beljebb kell földet keresniük – vagyis egyre távolabb a lakott területektől és az utaktól. A gazdálkodás is csak extenzív, külterjes lehet, a kezdetleges kézi szerszámok korlátai között, hiszen a városból sem lehet felszerelést hozni. Mindennek következtében önellátó mezőgazdaság alakul ki.
(....)
Amióta Paraguayt három héttel ezelőtt elhagytam, 8000 kilométert repültem Brazília fölött. Mégis, ami az emberi kapcsolatokból, a beszélgetésekből északtól délig, kelettől nyugatig kiderül, az egység valami meglepő érzése. Nem is annyira a meglevő tekintetében, mint inkább a tekintetben, ami lehet: „százmillió lakos 1970-ben, kétszázmillió 2000-ben.“ Az, ami Brazília még lehet, elfogadtatja azt, ami van.
A brazilok nem másokkal összehasonlítva határozzák meg sajátmagukat; nincs kisebbrendűségi érzésük a külföldiekkel szemben. Nemzeti érzelmeikhez nem kellenek nagy szavak: súlyukból áradnak...
(1967)
Jacques Arnault: Latin-amerikai útinapló, Kossuth, 1970
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése