Később csapkodja az ajtókat, télen rányitja az ablakot a gyerekére. Fölkelni, egy-kettő. Ébresztő! Lerántom a paplanodat, ha nem igyekszel. Kopogás nélkül nyit be serdülő gyermeke szobájába bármikor: itt felejtettem az ollómat. Tetszik neked ez a csinos szőke lány, Sanyika? (Nagy seggű kis kurva - mondja a szomszédasszonynak. Vagy Sanyika apjának.) Tetszik neked ez a vállas legényke, Jolikám? (Lúdtalpas, pattanásos, girhes anyámasszony katonája - mondja a szomszédasszonynak. Vagy magának Jolikának.) Butaságokat beszélsz. Nem tudsz te semmit. Neked a világ pénze nem elég. Téged mindenki lenéz. Nem viszed te semmire. Ne köszörüld a torkod annyit, beleőrülök. Fújd már ki az orrod. A férfiak? Sör, tévé, foci - mind állat.
Szerelmes? Az a tehén? Minek olvasod azt a lapot? Minden újság hazudik. Minden politikus korrupt. Nincs már egy nézhető film. A papok nem hisznek semmiben, csak a ministránsok fenekét fogdossák. A kapitalizmus? Tolvajlás. A szocializmus? Naiv ábránd neked, rakás suska a góréknak. A demokrácia? Átejtés. A szabadság? Hülyeség. Hánynom kell a hülye osztálytársaidtól. Apád egy barom, este kilencig gürcöl, mégse keres semmit. Van esze az ilyennek? Sose húzod le rendesen a vécét, a belem kifordul. - Kicsoda? Az? Nagy tudós lehet, mondhatom, látod, hogy néz ki? Vehetne egy rendes zakót a pénzünkből, amit a hülyeségeire költenek azok ott fönn.
Mit gondolsz, minek vették azt a szar Combinót? Megkentek valakit a városházán. Ott játsszák a katonásdit Afganisztánban, ahelyett, hogy ezer golyót lőnének bele abba a vén köcsögbe, aki - már ne is haragudj - megdugta a süket unokáját. Na, ha megöregszel, majd te is a nyáladat csorgatod a kislányok után, csak ne vágj föl itt nekem.
A Rossz Anya gyerekei között élünk.
Ki vannak mángorolva, a nihilizmus és a kétségbeesés okozta hamis alázat miatt megülnek a szinte katatón mogorvaságban.
Az igazi konzervatív alkat nem önmagáért helyesli a repressziót, hanem azért, mert hisz abban a "naturalizált", szinte természetesnek, természetinek tetsző tekintélyben, amely a repressziót elkerülhetetlen, bár fájdalmas eszköznek tartja valaminő magasabb jó megszerzéséhez vagy megalkotásához.
A Rossz Anya gyerekei azért igenlik a repressziót, mert ha körülöttük mindenütt represszió van, akkor a saját elnyomatásuk, mély sebzettségük szintén "naturalizálható", ezért az átélése vagy csupán az észlelése mintha megismerés lenne. Mintha minden repressziót igenlő mondattal vagy gesztussal egyre nyilvánvalóbbá válnék, hogy ez nem lehet másképp, tompulhat már a szenvedés miatti fájdalom, nem velem történt, a világ ilyen.
A Rossz Anya gyerekei szavazták le "a női kvótát". Mit ugrál az a csaj? Várja ki a sorát. Ha olyan jó fej, majd megválasztják. Úgyis mind a pénzre hajt. Nem mindegy, hány köztük a férfi? S a gyereke fenekit meg törölheti az anyós.
Ők ellenzik a melegek, leszbikusok, transzneműek egyenjogúságát. Hát húzza meg magát a szerencsétlen, ha már ilyen undorító szokásai vannak, örülhet neki, hogy nem kövezik meg. Csak azért akarják örökbe fogadni a gyerekeket, hogy buzerálják őket. A buzeránsok.
Ők verik szét, fütyülik szét, ordítják szét a kendermagos tüntetést. Hiszen mit képzelnek ezek? Szelíd bódulat? Szeretetteljes bambulás? Miért nem elég jó a fél Unicum, korsó Dreher? A vezérigazgatóm is fallabdázik, tele kokainnal és amfetamintablettákkal, nem megy tüntetni, hogy itt tönkretegyék nekünk a fiatal árja férfiak nemzőképességét, hisz erre megy ki a játék, tudjuk. Sorstalanok! Vegyétek le a cipőtöket! Ne füvezzetek itt nekünk. Más fű kell nektek, az, ami majd a sírotokon kinő.
Ők ellenzik a szociális segélyek kiterjesztését. A családi pótlékot. Tisztesség ne essék szólván, telekúrják, telecseszik a világot a purdéikkal, s mi fizessük az ellátásukat. Miért nem dolgoznak?
Ők ellenzik a munkanélküli-segély folyósítási határidejének meghosszabbítását. Hogy munkanélküli? Van munka azoknak, akik meg akarják fogni a dolog végit.
Ők ellenzik a sztrájkokat. Miért nem tud megülni a valagán? Miért nem örül, hogy van a kezében kenyér - más bezzeg hogy örülne neki! -, s dolgoznék szorgalmasan, erre meg sztrájkol, a sok nyomorult autós (mellesleg azt se tudom, miből telik annyi embernek kocsira) meg ott ül szegény a dugóban. A szakszervezeti vezetők meg fölmarkolják azt a rengeteg sok százezer eurót, meg lefizeti őket az Orbán. Hát eddig hol voltak? Hát eddig nem volt baj? A Tungsramnál meg mit akarnak? Akit elbocsátottak, annak föl is út, le is út, azt akarják, hogy az ő szűrüket is kitegyék? Hogy sok cég tiltja a szakszervezetet? Hát minek az? Csak hizlalják a sok titkárt meg elnököt, aztán munka nincs, csak megy a duma. Hogy összeesnek a japán meg dél-koreai vállalatok dolgozói a futószalag mellett, meg hogy a vécére is csak háromóránként szabad kimenni másfél percre? Ott áll a kapuban a többi száz, szívesen összeesnék ő is, csak hagyják. Ugyan kérem.
Ők ellenzik a tüntetéseket, mindenféle tüntetést. Hát mit hőzöng, miért nem ül az ülepén? Hogyhogy nincs a munkahelyén? Nem dolgozik? S ha nem dolgozik, ki fizeti őt, hogy ott ordítson meg fütyüljön meg kerepeljen a téren - miből vette azt a vadiúj meleg dzsekijét meg a sísapkáját? Órabérbe fizetik ezeket. Hát igen, a hülye köcsög rendőrök megverték a hülye köcsögöket, hát úgy is kell, azért fizeti őket a Gyurcsány, aki szintén nem a mi szép szemünkért teszi-veszi magát, minden a pénz manapság, essék beléjük a kórság.
Ők imádják a gyűlöletbeszéd-törvényt, hiszen csak nem lehet, hogy mindenki összevissza beszéljen, az a filozófus, az a szakállas, meg az a jogász, aki most elnök - vagy az a másik? - biztos azért engedi a náci beszédet, mert ő is náci. Hogy ezek zsidók? Örmények? Akkor nyilván megkapták azt a szép vastag borítékot. Mindegyiknek ötvenezer euró, fifti-fifti. S az a másik szakállas, az minek ordít az antifasiszta tüntetésen, mire megy vele? Biztos azt is jól megbízták vele azok.
Ők imádják az önkényuralmijelkép-törvényt, mert hát hová jutnánk, ha mindenki mindenféle ilyen kommunista micsodákat rakna a gomblyukába meg horogkeresztet, ez nem olyan, mint a csíkos zászló, amely ősi kun vagy besenyő jelkép ott a székelyeknél már Szent István óta. Bár azt is hagyhatnák otthon, mit bolondítják vele az embereket. Menjenek dolgozni.
Ők pártolják a "szabad iskolaválasztást", amely abban az értelemben szabad, mint a "szabadcsapat" vagy a "szabadfogású birkózás". Fonetikailag. Miért ültessem a gyerekemet a kis izé mellé, akitől csak megtetvesedik? Már tizenkét éves korában melle van neki, be nem áll a szája, zavarja a gyereket a tanulásban. És csak a rágó, meg a mobil meg az ökörségeik. Miért nem veri őket a tanítónő? Meg is mondtam neki, csak keverjen le egyet neki, s ha panaszkodik, otthon kipótolom még eggyel. Ha drogozik, agyonütöm. Ez is mind külföldről jön, ez a sok szemét. Mi lesz velük majd, ha dolgozni kell? Ki ad az ilyennek állást?
Ők mondják: hát mit akarnak attól a református lelkésztől, aki jól megadta a zsidóknak - igaz, nem tudom, miért hiszi ez a pasas, hogy neki mindent szabad? Hát illik ez isten szolgájának? Persze ott lelkipásztorkodik a régi Lipótvárosban, jellemző. Menne ki falura, ott hirdesse az igét, ahol nincs gáz meg autópálya meg széles sávú internet, bár ez biztos nem számítógéppel dolgozik, hanem varázslással. Táltos. Nem? Mindig csak ezekről a majomkodásokról tárgyal a sajtó, a lényegről nem beszélnek, hogy lopják ki a szemünket is.
Ők mondják mindig: ez a cikk túl hosszú. Ez a vers túl hosszú. Ez a regény túl hosszú. Ezt a darabot felére lehetett volna húzni. Ez a film pont olyan jó lett volna - nem, jobb - egy órában is, mint három és félben. Ez csupa nárcisztikus exhibicionizmus. Kinek van ma pénze könyvre? Hazamegyek tizenegykor, ledobom magam az ülőgarnitúrára, bekapcsolom a tévét, kinyitom a sört, s már alszom is. Kinek van ideje erre a sok modorosságra? Ki olvassa ezt a sok öncélú, modernkedő vacakot? Ezek nem dolgoznak?
Ők azok, akik nem hisznek abban, hogy bárkinek lehetnek nem önző indítékai. Akik nem hisznek benne, hogy bárki hihet bármiben, ami nem függ össze közvetlenül a személyes érdekével. Akik nem hisznek benne, hogy bárki gondolhat bármit, amire nincs "szocializálva".
"Meg kellett felelni" a Rossz Anyának: ez a jellemfejlődés kulcsa szerintük.
Ők nem hisznek abban, hogy más országokban lehet másképp, hogy más kultúráknak más előítéleteik vannak, hogy más történelmi korokban az embereknek másfajta szociális és erkölcsi preferenciáik voltak.
Ők azok, akik nem hisznek benne, hogy bármi lehet másképpen, mint amiként s amilyennek első pillantásra látszik. A szex meg általában "az ösztön", a pénz, a biztonság, a táplálék, a testi jó közérzet, az elviselhető hő, a beilleszkedés a környezetbe, legföljebb még a hiúság és az uralomvágy: ilyesmik mozgatják az embereket a Rossz Anya gyermekei szerint.
Ők azok, akiket nem szabad nyugtalanítani: ők azok, akik beleőrülnek a környezeti veszedelmek, különösen a globális fölmelegedés emlegetésébe, ők azok, akik szerint az "organikus" vagy bioélelmiszereket úgyis hamisítják, meg hát azokba a gyomirtókba még senki nem halt bele, hagyjanak engem békén evvel, a Greenpeace-t pedig az olajvállalatok fizetik, azért ellenzik az atomerőműveket, amelyek nem veszélyesek, és bizony azt a bősi erőművet is föl kellett volna építeni, most akkor nem kéne áramot vásárolni drágán külföldről, ez se volt más, csak politika, ezek a zöldek se konyítanak semmihez, csak csinálják a balhét. Miért nem dolgoznak? A génpiszkált - hogy beszélnek ezek? - organizmusokat is azért ellenzik, mert megvesztegették őket az agrárvállalatok vetélytársai, avval persze nem törődnek, hogy a gazdáknak is legyen jövedelmük. Miért nem mennek inkább dolgozni?
Miért kell abból is olyan kalamajkát kerekíteni, hogy néha-néha megvernek egy-egy nőt vagy gyereket? A világ már csak olyan, hogy a férfiak néha odasóznak. A férfiak már csak ilyenek. A férfiak kutyálkodnak, mert kutyatermészetűek, nem is férfi az olyan, aki nem fordul meg a csinos menyecske után. A fehérnépek meg fehérmájúak. Már csak olyanok. Hát akkor kapnak egyet-egyet. Nem kell itt, kérem, zokogni, nincs olyan szívbéli bánat, amelyet meg ne gyógyítana egy jó kis nagytakarítás. Rakja el a holmit, s akkor nem lesz olyan vérmes az ura. Akkor majd inkább az ágyban éli ki azt a nagy vérmességét, a marha.
A Rossz Anya gyermekei egyetértenek abban, hogy a Kádár-rendszerben, kérem szépen, rend volt. Nem ténfergett mindenféle fajzat az utcán, mindenki dolgozott, ha meg nem, akkor elkapta a jard közveszélyes munkakerülésért, megkapta a refet meg két pár oltári nagy, egészséges pofont, s evvel megvolt. Nem volt, kérem, munkanélküliség meg halmozottan hátrányos helyzet. Ha nagyon hátrányos volt a helyzete, mehetett Baracskára, s kész. A Horthy-rendszerben, kérem szeretettel, rend volt. Ha a csendőr beállított a parasztportára, mindenki fölállt, levette a kalapját, tisztelettudóan beszélt, akkor nem volt, kérem alázattal, visszapofázás meg hőzöngés. Az ilyen dolgozni nem szerető cucilista népség megkapta a két pár oltári nagy, egészséges pofont, s avval megvolt. Mehetett dolgozni. S ha nem, akkor vitték a toloncba. Kész. Akkoriban a katonaságnál férfit csináltak a suttyó legényekből, lebarnulva, megemberesedve jöttek haza, tisztelte is őket mindenki, nem is vették emberszámba az olyat, aki nem volt katonaviselt ember. Hogy minden háborút elvesztettek, s egyetlen nyomorú kis csatát se nyertek meg soha? Nem az a lényeg. Rendes férfiembert csináltak ezekből a zavaros fejű kis hímekből, nem is volt annyi lopás. Dolgoztak rendesen. A tiszt meg maga volt az atyaúristen, megtanulták, mi a tisztesség. Most láttam egy ilyen bőrkabátos pofát, igazoltatta a rendőr, a keze a zsebében, folytatta a szotyolázást, mintha semmi se történt volna. Próbálta volna meg. Ha az apja nem hasított idejében szíjat a hátából, akkor megmutatta neki a törzsőrmester, hol lakik az úristen. Nem is volt annyi betegség meg rinyálás.
A szadista romantika lényege az, hogy a kínzó, a büntető, a fegyelmező, a gúnyoló-megalázó boldog és szabad. Ez képtelenebb illúzió, mint a neoplatonizmus vagy a kappadóciai egyházatyák legcsavarosabb metafizikai ötletei. Az egyetemes rosszindulat: a lázadás, a fantázia, a szeretet sárba rántása pusztán a szenvedés "naturalizálásának" egyenes következménye. A halálbüntetést vagy a testi fenyítést lelkesen helyeslő szerencsétlenek, akik egyfolytában mormolják - s milyen hangvihar támad ebből! -, hogy "deportálják!", "internálják!", "csukják le!", "tiltsák be!", "utasítsák ki!", "ha itt nem tetszik neki, menjen a fenébe külföldre, ahova való!", "bocsássák el!", "tiltsák meg neki!", "vegyék el tőle!", "tanítsák tisztességre!", "merné csak nekem mondani, jól pofán vágnám!", "egy jó kis kúrás hiányzik neki, azért hisztizik itt!", azok az emberek rettenetesen boldogtalanok, és nagyon félnek.
Gyűlölik azt, ami egyedül segíthetne rajtuk: a szabadságot.
S milyen hasznos ez ennek a társadalomnak! Mennyire kell ez ahhoz, hogy minden működjék! Milyen nagy szükség van a Rossz Anyára!
Hiszen mennünk kell dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése