Hogy ezzel hogy állunk, azt csak a brazil jogviszonyok ismerője érti meg egészen, mert a völgyet a köztársaságnak nyilvánított Brazil Császárság veszi körül. "Brazíliának több törvénye van, mint akármilyen más országnak - magyarázta egyszer egy bennszülött barátom -, csak egyetlenegy hiányzik. Az a törvény, amelyik megparancsolná, hogy a többit tisztelni kell." Egy kiváló jogász ezt így fogalmazta: "Brazília az Egyesült Államoktól alkotmányt kapott, Portugáliától megkapta a római jogot, Napóleontól a code civilt, végül Schachttól a devizarendeleteket. Az itteni törvényhozóknak már semmi más dolguk nem volt, mint a paragrafusok megkerüléséhez szükséges törvényes utakat kidolgozni." A következmények kissé furcsák. Egész erdőket, növényzetükkel, állatállományukkal, fölégethetnek; de van ebvédő törvény, amely oly szigorú, hogy senki sem mer lelőni egy veszett kutyát. Ennélfogva sokkal több ember pusztul el a városokban veszettségben, mint az erdőben kígyómarástól. Válás nincs; de ha valaki a nászéjszakán rájön, hogy felesége nem érintetlen, nyolc napon belül hazaküldheti, és kereshet egy másikat. A naturalizált polgárnak ugyanolyan kötelességei vannak, mint a született brazilnak, ám nemcsak hogy államelnök nem lehet, de szemetes, kémikus, bánya- vagy szigettulajdonos, hajóskapitány, São Pauló-i taxisofőr vagy lapszerkesztő sem. Vannak lapok, ahol az analfabéta portás a felelős szerkesztő, mert a törvény erre nem írja elő az elemi iskolai bizonyítványt. A naturalizált tanár nem taníthat földrajzot vagy történelmet, hacsak nem született portugál, goai hindu vagy macaói kínai az illető. (Ennyi maradt meg a portugál világbirodalomból.) A város és vidék közti különbség akkora, hogy sok törvény csak a villamos végállomásáig ér. Az Interior, a belföld másfajta világ. Hallottam egy brazilról, aki eljutott Hamburgig, de nem volt hajlandó tovább utazni. "Az Interior nem érdekel" - mondta. Az Interiorban vannak utak, melyek szélén tábla hirdeti, hogy azon túl az állam már semmiért sem felelős, mindenki vigyázzon magára. Az Interior részére külön törvények szabályozzák az orvosi gyakorlatot s a patikáét.
(….)
(…) Ezen a földrészen az államhatalom legbrutálisabb eszköze, a rendőrség, nincs mindenhol jelen, még az a telefon sincs meg, amely hívná... Az állam pátosz nélküli jelképei: bíróság és börtön alig jelentenek valamit.
"Caravanicio de Bacuco, ötvenéves magánzó vasárnap délután a tengerpart közelében padon ült, és tranzisztoros rádióján zenét hallgatott. Odalépett hozzá egy fiatalember, és udvariasan megkérte, kapcsoljon át a Remény-Tatù Klub futballmeccs közvetítésére. Caravanicio erre nem volt hajlandó. A fiatalember - látva, hogy az öreg csökönyös - háromszor belelőtt, aztán továbbment. Amikor jött a rendőrség, Caravanicio még élt, és elmondta a történteket."
Máshol biztosan keresnék a tettest! Az embervadászat drága sport, vagyonba kerülne az államnak. (S aztán a rendőr se bolond, hogy szerény fizetéséért hajszoljon valakit, aki talán nála is gyorsabban lő.) Talán elfognák. Tárgyalás, tanúk, ügyész, ügyvéd, bírák... újra csak költsége lenne az úgyis szegény államnak. Caravanicio, a zenebarát, tovább porladna, és feltétlenül egyedül. A labdarúgósport híve börtönbe kerülne, ott hallgatná a vasárnapi meccseket, mert a börtön emberséges intézmény, nem fosztja meg az embereket emberi jogaiktól. Az egésznek semmi értelme sem volna.
Ilyen esetekben csak kivételesen történik még egy utalás a történtekre. A rendőrség esetleg megállapítja, hogy a tettes csak Tatu-drukker lehetett, mert a Remény más város csapata. A rendőrség kétségtelenül szintén Tatu-pártiakból áll. És ki okozna kellemetlenséget kedvenc csapata drukkerének?
(….)
Végül - ez jellegzetes - az ügyek az államhatalom beavatkozása nélkül intéződnek el. Nem tudom, olvasták-e a bennszülöttek Aesopus meséjét a békákról, akik királyt akartak, de annyit tudnak, hogy mindenki jobban jár, ha a feledés, és nem a bíró ítélkezik. A rendőr biztosítsa a boldogságot? A rendőrség a hatalom szolgája; a hatalmasok ritkán jóságosak. S hány bűntettet követnek el máshol, mert a rendőrség keresi a bűnöst, s a menekülő bűnösnek tovább kell gyilkolnia, hogy ne legyen tanú! Hányan pusztultak el, mert tisztázni akarták, ki ölte meg Kennedy elnököt! Most már a tanúk gyilkosainak kell tovább gyilkolniok. A rendőrségnek különben is semmi szüksége arra, hogy azokra vadásszon, akik kevesebb gátlást örököltek. (Minden a világon igazságtalanul van elosztva.) Megél a rendőrség abból is, hogy a bordélyokat és a játékkaszinókat zsarolja. (Mondhatnánk: védi.) S néha elcsípnek egy egész pénzhamisító műhelyt! Az volt szép: lecsukták az egész társaságot, gépeikkel együtt, a dutyiban dolgoztak tovább, és a rendőrök, fegyőrök szaladgáltak a városban az ezer-maravédis bankókkal... Csak akkor tört ki a botrány, amikor megfenyegették azokat, akik az egy-maravédis vásárlásnál nem akartak váltani.
Lehet egy országban élni, amelyben nincs igazságszolgáltatás? A példák bizonyítják: lehet. A rendőrség szükségtelen rossz. A rendőrök közt sincs kevesebb bűnöző, mint az egyenruha nélküli, néha gonosz, néha csak indulatos polgárok között.
És ha történetesen elfognák a Tatù-drukkert vagy a jó fogú dámát? A börtönök ősrégiek. Nincs hely. A fővárosban tízezer elítélt bűnös sétál szabadon. Majd értesítik őket, ha megürül a cella, ha leülhetik büntetésüket. "Turumbamba városának régi börtöne olyan rossz állapotban van, hogy a polgármester saját kezűleg dobta ki a fegyenceket. Lezárta az ósdi épületet, és megfenyegette a hajléktalanná vált csirkefogókat, ne merjenek visszajönni." Mehettek szegények, hálhattak szabad ég alatt... Ez néha a trópusokon sem kellemes, pláne ott, ahol sok az éji bogár. Házamtól nem nagyon messze is van egy törvényszék, egy hozzávaló kis dutyival. A fegyencek, ha nem akarnak napközben futballozni vagy halászni, mehetnek dolgozni is. De kinn függ a tábla: aki este tízre nem jön vissza, hálhat kinn.
Vannak szigorúbb börtönök is, de ott is van remény. A nagy Porto Grande-i fegyházban ülnek a legveszedelmesebb útonállók. Egyszer egy évben eljön az Érsek, miséz a bűnösöknek, mond nekik valami szépet a felebaráti szeretetről... és ősi jogával élve, egynek megadhatja szabadságát. Honnan tudhatja Isten méltóságteljes szolgája, ki szolgált kegyelemre? Ilyesmit a legjobb magára az Úrra bízni... kisorsolnak egy számot. Ez idén az Úr ingyen kegyelme egy tízszeres rablógyilkosnak jutott, aki egy héttel azelőtt kezdte büntetése kitöltését. Negyven évet takarított meg magának, s a szokásos útiköltséget is megkapta.
(Lénard Sándor: Völgy a világ végén és más történetek, 1967)
http://mek.oszk.hu/02700/02765/html/01.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése