2012. november 27., kedd

2012. november 14., szerda

Az Iguaçu legendája



A világ minden sarkában, ahol emberek élnek, megtaláljuk a tragikus, beteljesületlen szerelmek emlékeit és szépséges legendáit. Szigetek, hegyek, sziklák, folyók, vízesések őrzik és mesélik kis különbségekkel ugyanazt az örök történetet. Az útikönyvek és az idegenvezetők is mindig szívesen mondják el őket a látogatóknak, olykor a geológiai háttér ismertetése mellett, olykor helyette. Simon Dávid is, a gyalogos vándor,  internetes naplójának bejegyzésében elmond egy ilyen történetet a Nicaragua-tóban elterülő Ometepe-sziget vulkánjairól. Az Iguaçu-vízesésnek is megvan a maga története:

A vízeséseket 1542-ben fedezte fel Álvaro Nuñez Cabeza de Vaca, a Rio de la Plata partján elterülő spanyol gyarmatok kormányzója. A mai Paraná állam területéről az Iguaçu-folyón lefelé hajózva keresett  kijáratot a Rio de la Plata felé. A kíséretében levő indiánok azonban az Iguaçu egy pontján megtagadták a továbbhaladást, valamiféle előttük leselkedő veszélyre hivatkozva. A bátor spanyol egyedül folytatta útját, míg eljutott a vízesésekig, amelyeknek a “Cachoeira de Santa Maria” nevet adta.

Az indián kísérők félelme nem volt alaptalan. Az ő legendáik ugyanis szörnyű történetet fűznek a vízesésekhez. Eszerint valamikor régen az Iguaçu torkolata közelében a kaigang indiánok törzse élt, a “Pillangók völgye” néven ismert területen. Rettenthetetlen főnöküknek, Igobinak gyönyörű leánya született. Tupã, az indián főisten őt választotta rettegett fia, a kígyóisten, M´boi feleségéül és megparancsolta, hogy senki emberfia nem vetheti szemét a szép Naipira.

Az egyik szomszédos indián törzs bátor harcosa, Tarobá azonban megpillantotta Naipit, s attól kezdve nem tudott másra gondolni. Hamarosan Naipi is viszonozta érzelmeit. A két fiatal végül úgy határozott, hogy szerelmük beteljesülésének legjobb módja, ha elmenekülnek. A jó alkalom nem sokáig váratott magára. Ibogi kitűzte lánya és M´boi esküvőjének napját. Az asszonyok cukornádból elkészítették az istenek kedvelt italát, az erősen alkoholos cauimot, s az ünnepség napján a kaigangok törzse hamarosan bódult álomba merült. Maga M´boi is elaludt fészkében. A két szerelmes csak erre várt. Csónakba szálltak, s evezni kezdtek lefelé a folyón, hogy minél messzebbre kerüljenek a rettegett istenek haragjától. Csakhogy M´boi felébredt, s megcsalatásának tudata szörnyű dühöt ébresztett benne. Isteni apja segítségét kérte, s Tupã rettenetes bosszút állt. A völgyre éjszakai sötétség borult, s az óriáskígyó alakot öltött M´boi farkával felkavarta a csendes Iguaçu vizét, majd magát a folyómedret is megrázta. A föld megremegett, több ezer tonnányi kő és homok repült a levegőbe. Amikor a porfelhő eloszlott, előtűnt egy hatalmas kráter, amelybe a folyó óriási robajjal kezdett belezuhanni. Tarobá és Naipi áldozatul estek a katasztrófának. Tarobá a szakadék szélén magányosan álló fává változott, a kedvese, Naipi pedig vízfátyollá vált.

Tupã felesége, Tanã azonban megkönyörült a szerelmeseken, s megengedte, hogy Naipi időnként szivárvány alakját öltse. Ezért látható, hogy a vízesés fölött kialakuló szivárvány egyik vége Tarobá fájáig ér. Az indiánok szerint így simogatja elvesztett kedvesét az indián hercegnő.

(Bede Béla – Lempert Márta: Brazília (útikönyv), Panoráma, 1983)

Hosszú az út a szükségszerűség világából a szabadság világába. A királyok zsarnoksága véget ért, a tekintélyek megdőltek, talán a tőke zsarnoksága is megdől, mielőtt magával rántaná az emberiséget a pusztulásba. Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy a belső forradalom nélkül a külső világot sem lehet megváltoztatni. A mindenféle tekintélyek nem árthatnak és nem kényszeríthetnek többé, ha belül szabadok vagyunk, merünk a szívünkre hallgatni és nem félünk többé semmitől. Miért szaporodnak mégis a tragikus történetek ? Miért a boldogtalanság, a szürkeség és az elszakítottság ? Miért a félelem a szabadságtól ? Miért nem merjük magunk írni a történetünket, miért rendezünk tragédiát abból, ami boldogság is lehetne ? Miért a gyönyörű, felemelő, szívdobogtató, igaz történet felett a kiírás: játékszer ?

Válasz nincs. Csak magyarázkodás, egy leendő pszichológus elfogulatlan, hideg hangján…

(Kép forrása)