A világ minden
sarkában, ahol emberek élnek, megtaláljuk a tragikus, beteljesületlen
szerelmek emlékeit és szépséges legendáit. Szigetek, hegyek, sziklák, folyók,
vízesések őrzik és mesélik kis különbségekkel ugyanazt az örök
történetet. Az útikönyvek és az idegenvezetők is mindig szívesen mondják el
őket a látogatóknak, olykor a geológiai háttér ismertetése mellett, olykor
helyette. Simon Dávid is, a gyalogos vándor, internetes
naplójának bejegyzésében elmond egy ilyen történetet a
Nicaragua-tóban elterülő Ometepe-sziget vulkánjairól. Az Iguaçu-vízesésnek is megvan
a maga története:
A vízeséseket
1542-ben fedezte fel Álvaro Nuñez Cabeza de Vaca, a Rio de la Plata partján elterülő
spanyol gyarmatok kormányzója. A mai
Paraná állam területéről az Iguaçu-folyón lefelé hajózva
keresett kijáratot a Rio de la Plata felé. A kíséretében
levő indiánok azonban az Iguaçu egy pontján megtagadták a továbbhaladást,
valamiféle előttük leselkedő veszélyre hivatkozva. A bátor spanyol egyedül
folytatta útját, míg eljutott a vízesésekig, amelyeknek a “Cachoeira de Santa
Maria” nevet adta.
Az indián
kísérők félelme nem volt alaptalan. Az ő legendáik ugyanis szörnyű történetet
fűznek a vízesésekhez. Eszerint valamikor régen az Iguaçu torkolata közelében a
kaigang indiánok törzse élt, a “Pillangók völgye” néven ismert területen.
Rettenthetetlen főnöküknek, Igobinak gyönyörű leánya született. Tupã, az indián főisten őt választotta rettegett fia, a kígyóisten, M´boi feleségéül és megparancsolta,
hogy senki emberfia nem vetheti szemét a szép Naipira.
Az egyik szomszédos indián törzs bátor harcosa, Tarobá
azonban megpillantotta Naipit, s attól kezdve nem tudott másra gondolni.
Hamarosan Naipi is viszonozta érzelmeit. A két fiatal végül úgy határozott,
hogy szerelmük beteljesülésének legjobb módja, ha elmenekülnek. A jó alkalom
nem sokáig váratott magára. Ibogi kitűzte lánya és M´boi esküvőjének napját. Az asszonyok cukornádból elkészítették az istenek
kedvelt italát, az erősen alkoholos cauimot, s az ünnepség napján a kaigangok
törzse hamarosan bódult álomba merült. Maga M´boi is elaludt fészkében. A két szerelmes csak erre várt. Csónakba
szálltak, s evezni kezdtek lefelé a folyón, hogy minél messzebbre
kerüljenek a rettegett istenek haragjától. Csakhogy M´boi felébredt, s megcsalatásának tudata
szörnyű dühöt ébresztett benne. Isteni apja segítségét kérte, s Tupã rettenetes bosszút állt. A völgyre éjszakai sötétség borult, s az
óriáskígyó alakot öltött M´boi farkával felkavarta a csendes Iguaçu vizét, majd magát a folyómedret is
megrázta. A föld megremegett, több ezer tonnányi kő és homok repült a levegőbe.
Amikor a porfelhő eloszlott, előtűnt egy hatalmas kráter, amelybe a folyó óriási
robajjal kezdett belezuhanni. Tarobá és Naipi áldozatul estek a katasztrófának.
Tarobá a szakadék szélén magányosan álló fává változott, a kedvese, Naipi pedig
vízfátyollá vált.
Tupã felesége, Tanã azonban megkönyörült a
szerelmeseken, s megengedte, hogy Naipi időnként szivárvány alakját öltse.
Ezért látható, hogy a vízesés fölött kialakuló szivárvány egyik vége Tarobá
fájáig ér. Az indiánok szerint így simogatja elvesztett kedvesét az indián
hercegnő.
(Bede Béla – Lempert Márta:
Brazília (útikönyv), Panoráma, 1983)
Hosszú az út a szükségszerűség világából a szabadság
világába. A királyok zsarnoksága véget ért, a tekintélyek megdőltek, talán a
tőke zsarnoksága is megdől, mielőtt magával rántaná az emberiséget a
pusztulásba. Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy a belső forradalom nélkül a
külső világot sem lehet megváltoztatni. A mindenféle tekintélyek nem árthatnak
és nem kényszeríthetnek többé, ha belül szabadok vagyunk, merünk a szívünkre
hallgatni és nem félünk többé semmitől. Miért szaporodnak mégis a tragikus
történetek ? Miért a boldogtalanság, a szürkeség és az elszakítottság ? Miért a
félelem a szabadságtól ? Miért nem
merjük magunk írni a történetünket, miért rendezünk tragédiát abból, ami
boldogság is lehetne ? Miért a gyönyörű, felemelő, szívdobogtató, igaz történet
felett a kiírás: játékszer ?
Válasz nincs. Csak magyarázkodás, egy leendő pszichológus elfogulatlan,
hideg hangján…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése