2011. november 4., péntek

Lénard Sándor a brazil nevekről

A kolonisták már sok mindent tanultak a bennszülöttektől - mint azt, hogy a pólyást szüntelenül rázni illik, és azt is, hogy különös és ritka keresztnevek jól hatnak. Az egzotikus nevek előszeretete még a rabszolgakor hagyatéka. Az ültetvényes - a fazendeiro - pompás tréfának tartotta négereit Cézárnak, Napóleonnak, Nelsonnak nevezni, vagy ha kedvelte a zenét, Beethovennek és Rossininek. Amikor 1889-ben a rabszolgaság - legalábbis hivatalosan - megszűnt, egy-egy földbirtokos ezer vagy akár ötezer rabszolgája egyszerűen fölvette volt gazdája nevét: Silva vagy Dos Santos lett. Csak a keresztelő pap akadályozhatta meg, hogy az egész nemzetet ne egy néven hívják. Addig forgatta a hagiografikus lexikont, amíg megtalálta Theodosiust és Euklidest a fekete kisfiúknak, Callixtát és Apollóniát a kislányok részére. A lelkes hazafiak aztán a kiirtott indiók neveit hozták divatba. A fiúkból Tibirica és Karamuru lett, a kislányokból Yara és Iracéma. Az európai, aki Beethovennel vagy Hippokratésszel még egy bizonyos fogalmat társít, sokszor csodálkozik. A bennszülött részére már csak nevek, mint Jancsi vagy Pali. És ha a naptárban sajtóhiba volt, nem baj, Nebson se rosszabb, mint Nelson. A jobb oldali házban született kisfiút Edilsonnak nevezték, és az is maradt. A templommal szemben lakó szabó fia Rubens. "Hogy jutott ehhez a névhez?" - kérdem az anyját. "A joaçabai benzinkút tulajdonosa után neveztem" - feleli. Egy kislány Illa. Miért? Abban a percben, amikor a világra jött, valaki a kórház folyosóján azt kiabálta, hogy "illa, illa". Egy másik Aspirina. Az aszpirin mindig jót tett anyja fejfájásának. Egy harmadik Lomita. "Nem Lolita?" - kérdem kissé gyanakodva. "Nem, Lomita. A férjem olvasott egy történetet egy Lomita nevű lányról, aki mindig híven szolgálta az uraságot." Az apa - a szabad kolonista - nyilván hűséges szolgálót kívánt... Vajon miért? Néha a gyerekek maguk se nagyon értik, mit jelent a nevük. "Hogy hívnak?" - kérdem a hétéves kislányt. "Isolinának." "Isolina? Hát ez micsoda név?" "Nem tudom, de otthon Egérkének neveznek."

(Lénard Sándor: Völgy a világ végén és más történetek, 1967)
http://mek.oszk.hu/02700/02765/html/01.htm

1 megjegyzés: