Himnusz a Köztársaság kikiáltásához

Seja um pálio de luz desdobrado,
Sob a larga amplidão destes céus.
Este canto rebel, que o passado
Vem remir dos mais torpes labéus!
Seja um hino de glória que fale
De esperanças de um novo porvir!
Com visões de triunfos embale
Quem por ele lutando surgir!

Liberdade! Liberdade!
Abre as asas sobre nós,
Das lutas na tempestade
Dá que ouçamos tua voz

Nós nem cremos que escravos outrora
Tenha havido em tão nobre País...
Hoje o rubro lampejo da aurora
Acha irmãos, não tiranos hostis.
Somos todos iguais! Ao futuro
Saberemos, unidos, levar
Nosso augusto estandarte que, puro,
Brilha, ovante, da Pátria no altar !

Liberdade! Liberdade!
Abre as asas sobre nós,
Das lutas na tempestade
Dá que ouçamos tua voz

Se é mister que de peitos valentes
Haja sangue em nosso pendão,
Sangue vivo do herói Tiradentes
Batizou neste audaz pavilhão!
Mensageiro de paz, paz queremos,
É de amor nossa força e poder,
Mas da guerra, nos transes supremos
Heis de ver-nos lutar e vencer!

Liberdade! Liberdade!
Abre as asas sobre nós!
Das lutas na tempestade
Dá que ouçamos tua voz!

Do Ipiranga é preciso que o brado
Seja um grito soberbo de fé!
O Brasil já surgiu libertado,
Sobre as púrpuras régias de pé.
Eia, pois, brasileiros avante!
Verdes louros colhamos louçãos!
Seja o nosso País triunfante,
Livre terra de livres irmãos!

Liberdade! Liberdade!
Abre as asas sobre nós!
Das lutas na tempestade
Dá que ouçamos tua voz!

------------------------------------------------------

Mint fényköpeny, mely beborítja

e széles ég távlatait,

a múlt legmélyebb sötétjéből

feltörő ének.

E himnusz, mely dicsőségről, reményről

s új jövő képéről mesél,

győzelmek fényével öleli át azokat,

kik érte harcoltak kitartóan.

 

Szabadság ! Szabadság !

tárd ki szárnyaid felettünk !

Harcokban, vihar idején

add, hogy halljuk szavaid !

 

Nem is hisszük már, hogy egykor rabszolgák

lakták ezt a nemes földet.

Ma a virradat vörös fénye

testvéreket, s nem zord zsarnokokat köszönt.

Egyenlőek vagyunk, s a jövőben

tiszta, fénylő zászlóinkat

a Haza oltárára dicsőséggel emeljük.

 

   Szabadság ! Szabadság !

tárd ki szárnyaid felettünk !

Harcokban, vihar idején

add, hogy halljuk szavaid !

 

Ha lelkünk zászlaja vörös is lett

bátor kebleink vérétől,

Tiradentes hősi vére keresztelte

ezt a nemes lobogót.

Béke hírnökei ! Békét akarunk !

S a Szeretet erőnk és hatalmunk !

De harcokban, megpróbáltatásokban

küzdeni és győzni tudunk !

 

Szabadság ! Szabadság !

tárd ki szárnyaid felettünk !

Harcokban, vihar idején

add, hogy halljuk szavaid !

 

Ipiranga kiáltása a hit messzi

visszhangja legyen,

Brazília felszabadult hát végre

az elnyomás bíborszín talpa alól.

Előre, brazilok, előre,

zöldarany dicskoszorút arassatok,

hazánk legyen hát dicsőséges,

szabad testvérek szabad országa ! 

 

Szabadság ! Szabadság !

tárd ki szárnyaid felettünk !

Harcokban, vihar idején

add, hogy halljuk szavaid !

 

 -----------------------------------------

A huszonhárom éves José Medeiros e Albuquerque írta ezt a verset a brazil köztársaság kikiáltására, 1889. novemberében. Zenéjét Leopoldo Miguez szerezte és 1890. január 21-én publikálták a Diário Oficial nevű közlönyben, alig másfél évvel a rabszolgaság eltörlésének proklamálása után. Az újonnan született köztársaság himnuszának szánták, aztán a hagyomány győzött és az 1831-ben komponált (akkor még szöveg nélküli) "Ipiranga békés partjain" kezdetű dal, a régi himnusz vált hivatalos himnusszá. De azért a zászlóhimnusszal együtt ma is sokszor játsszák (Brazíliának tulajdonképpen van három nemzeti, huszonhat állami és többezer községi himnusza...)

 

Álomország pátosza... Talán nem is érdemes ezeket a dalokat lefordítani, annyira elütnek mindentől, ami az európai közegben megszokott. Nehéz innen nézve elhinni, hogy ezeket a dalokat valahol komolyan éneklik, dagályosnak, giccsesnek, hamisnak hatnak, pedig igazak. Magyarul talán cinikus mosolyra késztetnek, de mégis igazak... 

 

(Saját nyersfordítás, Sz.L.)